Biztosan sokan felhorkannak most, hogy milyen dolog ez, a gyereket nem használjuk semmire. A pszichológus viszont a héten arról ír, sok különböző, esetleg ki nem mondott, magunknak meg sem fogalmazott okból vállalhatunk gyereket, és létezik olyan motiváció, amivel hosszabb távon inkább ártunk, mint segítünk. Éppen ezért, érdemes időnként nekünk magunkban is tisztába tenni: mit is várunk tulajdonképpen a gyerekeinktől.

Ha tudjuk, hogyan lehet hatékonyan és szeretettel fegyelmezni a gyerekünket, sokat tettünk azért, hogy egészséges és boldog legyen. A gyengéd, de következetes módszerek megértetik a gyerekkel, milyen viselkedési formák elfogadhatók és mit várunk el tőlük.

Társadalmunk ide-oda hintázik a tekintélyelvű és a megengedő gyermeknevelés között. Az alábbi cikk azt foglalja össze, miért nem járul hozzá egyik irány sem ahhoz, hogy a gyermek érzelmileg egészségesen fejlődjön.

Az agressziót csupán szeretettel és hosszú távon lehet kezelni! Az agressziónak okai vannak, és amikor agresszív tünetek jelennek meg egy gyermeknél, az már a segélykérés hangja. Gyakran jutott eszembe az elmúlt fél évben, hogy vajon hogyan reagálnánk le akkor egy adott helyzetet, amikor tudjuk, hogy időnk véges, talán ez az utolsó beszélgetés gyermekünkkel. Azóta én magam is másként reagálok minden esetben.

"Egyszer egy barátom azt mondta, ne fektessek energiát olyasvalamibe, amit nem szeretek”, írja Silvia Mordini az egyik internetes oldalon. “Ez a mondat örökre megváltoztatta az életemet. Rádöbbentem, hogy ha mindenki ezt tenné, sokkal több időt fordíthatnánk olyan dolgokra, amik valóban számítanak."

Mondták, többször is, egy héttel előtte már naponta többször, hogy idén nem lesz fehér karácsony. Mintha bármit is számítana. Azt is ezerszer elismételték a reklámokban, műsorokban, hogy miből fog idén fogyni a legtöbb: mit kapnak a férfiak, mit a nők, mit a gyerekek.

Böjte Csaba, azaz Csaba testvér két évtizede fogadott oltalmába néhány utcán élő kisgyermeket, és költözött velük egy elhagyott ferences kolostorba Déván. A sok-sok hátráltató tényező, akadály, nehézség ellenére Csaba testvér évről évre több árva, nehéz sorsú gyereket karolt fel, s ma már több mint kétezren élvezhetik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondoskodó szeretetét és biztonságát. A Jónak lenni jó című tévéműsor felvétele alatt, a stúdió forgatagában sikerült egy pár percre mikrofon elé ültetnünk Csaba testvért, hogy a karácsonyról beszéljen a Családhálónak.

Kutatók szerint sokkal kisebb azoknak a gyerekeknek az agya, akikkel nem törődnek a szüleik. A tudósok CT-felvételeken hasonlították össze egyidős gyerekek agyi méretét és fejlettségét, és arra a megállapításra jutottak, hogy a korukhoz képest kisebb agymérettel rendelkező háromévesek esetében jellemző volt, hogy nagyon komolyan elhanyagolják, illetve bántalmazzák őket. 

Meghalni nagyon nehéz. A mi kultúránkban szinte elfogadhatatlannak tűnik, hogy egyszer minden élet véget ér. S még ennél is nehezebb annak a helyzete, aki gyógyíthatatlan, hosszan tartó betegség folytán kerül egyre közelebb a végső perchez úgy, hogy nincs, aki támogatná, aki megfogná a kezét, aki egy jó szót szólna hozzá szenvedése végtelennek tűnő időszakában. Számukra óriási segítséget jelent a hospice-szolgálat, amelynek alapjait Polcz Alaine pszichológus fektette le hazánkban, amikor több mint két évtizeddel ezelőtt létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt. Interjúnkban Dr. Muszbek Katalint, az alapítvány igazgatóját kérdeztük betegségről, haldoklásról, halálról.

Örülök, hogy megint együtt leszünk, meg jó újra találkozni a barátaimmal, de olyan jó volt a nagyiéknál lenni! Már most arra vágyom, hogy megint ott lehessek náluk, mondta az egyik tizenéves fiú, amikor a nyári szünidő elmúltával a gyerekek a nagyszülők vidéki házából visszatértek a városi otthonba. Fantasztikusak a szüleid – jegyezte meg az anya férjéhez fordulva –, nemcsak kibírják egész nyáron át a mi neveletlen fiainkat, de úgy foglalkoznak velük, hogy a gyerekek még élvezik is. Pedig tudom, hogy sokkal szigorúbbak, mint mi, náluk nem lehet lustálkodni, a feladatokat ellazsálni, az étkezésnél válogatni. Mégis minden úgy történik, hogy a gyerek érzi, az neki magának jó, ha nem ellenkezik, sőt, akar együttműködni.