Amint az köztudott, szeptembertől a diákok napi szinten relaxálhatnak az iskolában azért, hogy oldhassák a bennük lévő feszültséget, illetve megelőzhessék az agressziót. Ennek kapcsán a közelmúltban megjelent egy cikk az autogén tréninggel kapcsolatos aggályokról. Orosz Katalin klinikai szakpszichológust kértük meg, reagáljon az írásban megjelentekre.

Magyarországon a becslések alapján a párok 20 százaléka küzd fogamzási problémával. Sokan nőgyógyász, vagy meddőségi specialista segítségét kérik, mások pszichológushoz fordulnak, vagy abban bíznak, hogy a gyermekáldás végül mégis bekövetkezik. Egy hazai meddőségi klinikán a szakmák közötti összefogás jegyében gyógyítják ezt a rendkívül összetett problémát, ahol mostantól relaxáció, és hipnózis is elérhető a párok számára. Higi Vera, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichológusa abban segít eligazodni, hogy milyen módon segíthetnek ezek a módszerek a gyermekre vágyó párok számára.

A mostani alkalmon az összeolvadtság, éretlenség séma áll a középpontban. Fontos alapvetés, hogy nincs összeolvadtság éretlenség nélkül, de van éretlenség összeolvadtság nélkül.

Ha el is lehet esetleg érni, hogy egy gyerek mindig, minden körülmények között szót fogadjon, akár az indoklás nélküli utasításoknak is, nem éri meg, ezért ugyanis túlságosan súlyos árat kéne fizetni. A pszichológus a héten arról ír, hogyan nevelgessük - kertészeti hasonlattal - a kis fácskát, hogy erős és egészséges legyen, de harmoniában növekedjen a körülötte élőkkel, ágaikkal ne zavarják egymást.

Nem lehet a cselekvéssel addig várni, míg minden lelki problémánkból felgyógyulunk. Mi az amit most tehetünk? Szó lesz még a bizalomról és egy szerencsés rablásról.

Előző írásunkban már beszámoltunk róla, miként változott a IV. és XVIII. század között a gyermekkép a különböző korokban, s végigkövettük, miként jutott el a kezdetben csupán “átmeneti lényként” kezelt gyermek az eredendően rossz lélek hordozóján át a tökéletes ártatlanság eszményképééig. Jelen cikkünkben összefoglaljuk, hogyan formálódott a gyermek helye a társadalomban és az emberek gondolkodásmódjában.

A szó elszáll, az írás megmarad – tartja a mondás. Sokszor azonban a papír rég megfakult már, míg egy-egy fájó mondat évtizedeken, sőt akár egy életen keresztül is elkísérhet minket. Adjuk és kapjuk a szavakat. Vannak olyanok, amelyek erőt és bátorítást adnak, és amelyekbe kapaszkodva önmagunk határait is túllépve hihetetlen dolgokra leszünk képesek. De akadnak olyanok is, amelyek elbizonytalanítanak, megbénítanak, lehúznak. Rejlik-e „teremtő erő” a szavakban? Befolyásolhatják-e a kimondott gondolatok mások sorsát vagy akár a saját életünk alakulását? És vajon lehet-e ezeket a sorsrontó mondatokat „hatástalanítani”? – erről beszélgettünk Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal.

A. A. Milne: Magány - Van egy kis házam, odamegyek, ha túl sok ember zavar, van egy kis házam, odamegyek, hol senki sincs velem; hová senki nem szólhat át, hol senki se mondja: „Nem”, hol mást se mond, ahol tehát csak én vagyok jelen.

A hét főbűn között az „előkelő” második helyet foglalja el a fösvénység, a negyediken pedig rokona, az irigység áll. A kapzsiság nem ritka jelenség, a pszichológia eddig mégis kevésbé koncentrált rá, mert ahogy Dr. Beate Weingardt teológus és pszichológus egy német lapnak nyilatkozta: „Senki sem megy azzal pszichológushoz, hogy „tessék rajtam segíteni, túl kapzsi vagyok.”

Mit várhatsz a gyerektől, ha felnő? A pszichológus ezen a héten arról ír, legjobb, ha semmit. A közös jövőre ugyanis nagy terhet ró, ha valamiféle elvárás miatt vállalunk gyereket, például azért, hogy legyen, aki gondoskodik rólunk öregkorunkban.