Egy, kettő, három, öt, hét – sorolta a számokat legjobb tudása szerint egy 4 éves forma fiúcska a troli ülésébe süppedve egy álmos hétköznap reggelen. Édesapja feltehetőleg, ha hallja – legalábbis remélem – biztosan kijavítja a hibát, ám erre esélye sem volt: zenét hallgatott.

Amikor először fogjuk kézbe újszülött kisbabánkat, elképzelni sem tudjuk, hogy egyszer akár egy kicsit is emeltebb hangon rászóljunk, netán rákiabáljunk. És azt sem feltétlenül kalkuláljuk bele a dologba, hogy bizony előbb-utóbb nála is eljön az a bizonyos dackorszak, ami gyerekünk nevelésének első igazi mérföldköve. Itt sokminden eldőlhet, kialakulhat, és hosszú távon az anya / apa és gyerek közötti viszonynak is meghatározó lépcsője lehet, hogyan kezeljük a konfliktusokat, az “akarom-nem akarom-de igen-de nem”-típusú, végtelennek tűnő, sokszor feleslegesen futott köröket.

Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát - így szól a régi bölcsesség, aminek igazságtartalma mára bizonyos szempontból megváltozott. Egyrészt, mert az anyák többsége szavak, kimondott óhajok nélkül is érti gyermekét, másrészt, mert elterjedőben van nálunk is az a módszer, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a még nem beszélő, néhány hónapos csecsemő is megértesse magát bizonyos, meghatározott jelekkel.

"Nagyon sokat számít, ha választási lehetőséget adunk a gyermeknek, hogy ő maga is beleszólhasson saját életének részleteibe - természetesen korának megfelelő mértékben. " Szakértőnk válaszolt.

Folytatjuk Papp Miklós előadását, melyet a morálteológus Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusokkal közösen tartott a Sapientia Hittudományi Főiskolán. A téma ezúttal is "... és boldogan éltek, amíg meg nem haltak" – azaz a Kommunikáció, ami összetart. Míg előző cikkünkben a szexualitást és Istennel való kapcsolatunkat vettük górcső alá, most nézzük meg, jól kommunikáljuk-e problémáinkat!

Folytatjuk Papp Miklós előadássorozatát, melyet a morálteológus Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusokkal közösen tartott a Sapientia Hittudományi Főiskolán. A téma ezúttal is "... és boldogan éltek, amíg meg nem haltak" – azaz a Kommunikáció, ami összetart. Míg előző cikkünkben a jó házasság titkairól és buktatóiról esett szó, most azt boncolgatjuk, milyen arányban esik latba a szexualitás, a barátság és Istennel való kapcsolatunk.

Az iskolában megtanulunk deriválni, sőt, az ízeltlábúak összes tulajdonságát megismerhetjük, csak éppen arra nem kapunk választ, hogyan ápoljuk, gondozzuk kapcsolatainkat, házasságunkat. Három szakember pszichológiai és teológiai megközelítése arról, hogy férfi és nő közötti alapvető különbözőségek ellenére hogyan lehet úgy kommunikálni egymással, hogy az együttélés a boldogsághoz vezető út legyen.

Mostanában sok olyan kérdést kapok a szülőktől, hogy hogyan tudnának otthon segíteni a gyermeküknek, ha nem igazán tiszta a ’s’, vagy a ’cs’ hang, ha a ’l’ és a ’j’ hangokat keveri, vagy ’r’ helyett mondja, amit nem is tud még kimondani. Jó-e, ha javítgatják, vagy jobb, ha nem? Mikortól kellene ezeket tisztán mondani, mikor kell logopédushoz fordulni? Miért van az, hogy pl. a kutya szóban mondja a ’k’-t, de a csokit úgy mondja, hogy ’coti’?

Mindannyian a szerelmet, a tökéletes társat keressük. Persze mindenkinek más az elképzelése az ideális párról, de mi a helyzet a kapcsolattal magával? Úgy tűnik, a való életben is jól működő, mondhatni „tökéletes" kapcsolatoknak bizony vannak olyan közös jellemzőik, amelyek kellemessé, érzelmessé, és gördülékennyé teszik azokat.

A pozitív, szeretetteljes légkör arra bátorítja gyerekét, hogy a lehető legjobb legyen, valamint a jobb megértésben is segít. Próbálja ki ezt a tíz egyszerű lépést, hogy elkerülje a kellemetlen feleseléseket és a fölösleges büntetéseket.