A sötétben képtelenek vagyunk tájékozódni: nem látjuk az arcokat és a tárgyakat. Egyedül vagyunk. A sötéttől való félelem az ősi félelmek egyike. Nem meglepő, ha a kisgyerekek között sokan küzdenek ezzel a problémával. De miért alakul ez az érzés? És mit tehetünk ellene?
Vajon mikor jön el az ideje, hogy a gyereknek külön szobája legyen? És amikor szerinted itt az idő, hogy érheted el, hogy ő is örüljön a változásnak, és ne azt érezze, hogy kihajították a fészekből?
Előző írásunkban már beszámoltunk róla, miként változott a IV. és XVIII. század között a gyermekkép a különböző korokban, s végigkövettük, miként jutott el a kezdetben csupán “átmeneti lényként” kezelt gyermek az eredendően rossz lélek hordozóján át a tökéletes ártatlanság eszményképééig. Jelen cikkünkben összefoglaljuk, hogyan formálódott a gyermek helye a társadalomban és az emberek gondolkodásmódjában.
Mindig is szerettem azokat termékeket amik a kreatív játszótér felől közelítik meg a kiskorú fogyasztókat. A kifesthető tapéta is ez a kategória, de a holland Studio Kluif által a témakörben elkövetett készsége sem utolsó az alapötletet tekintve.
Már az áldott állapot idején érdemes elkezdeni a babaszoba tervezését és megvalósítását, hogy az újszülött megérkezése napjára már minden a helyén legyen! Fontos, hogy a kisded birodalmát a szülők együtt vásárolják meg, ezáltal ugyanis az apa és gyermeke közötti kötődés mielőbb kialakulhat.
Beth Katleman Brooklynban élő szobrászművész híres a rokokót imitáló figuráiról. Legutóbb egy porcelánfigurákkal megbolondított, öt méter hosszú háromdimenziós tapétát mutatott be, melyet a gyerekeknek szóló giccses tündérmesék is inspirálták.
