A szülés előtti jógázás remek módja annak, hogy formában maradjon a kismama, ráadásul a babának is jót tesz! Míg a pihenést nem szabad félvállról venni, tekintettel arra, hogy egy embergyerek növesztése a hasban igencsak fáradtságos munka, a tornázás legalább ugyanolyan fontos, és még a  magzatnak is előnyére válik.

A szülés utáni krónikus fájdalmat akadályozhatja meg az oxitocin, állítja két új kutatási eredmény.

Dennis Stormtól és Valerio Zeno-tól, a holland Guinea Pigs (Kísérleti nyulak) című TV-show műsorvezetőitől nem állnak távol a sokszor gyomorforgató megmozdulások. Két éve például épphogy megúszták a jogi eljárást, miután élő adásban egymás húsából ettek...Legutóbb pedig kipróbálták, mi is az a szülési fájdalom.

Évente sokmillió angol sérül meg a ruházata miatt. Minden második felnőtt szenved sérülést a rosszul hordott táskák, a nem megfelelően beállított melltartók, a túl szoros sapkák, kalapok és más ruhadarabok miatt. “Veszélyesnek” számítanak a hajpántok, a napszemüvegek, de még a pénztárcák is.

Elég férfias vagyok? Erőt sugárzok? A férfiak képesek komoly kockázatoknak kitenni saját magukat, hogy kompenzálják a fájdalmat, a félelmet, a sérülékenységet, amelyet titokban belül éreznek.

A cukor segít, hogy a kisbabák nyugodtak maradjanak, miközben megkapják első védőoltásaikat, vagy elvégzik rajtuk a vérvizsgálatot. Egy új tanulmány szerint már néhány csepp cukros oldat is elég ahhoz, hogy lecsendesítse a babákat az injekció beadáskor. Bár a cukortól csendesebbek lettek a babák, az még nem világos, hogy vajon fájdalmukat is csökkentette-e - írja a BBC.

Hányszor gondolkodtunk már el azon, vajon miért történik velünk időről időre hasonló típusú - sokszor rossz - dolog? Hogy miért éppen egy bizonyos férfi- vagy nőtípushoz vonzódunk? Hogy ha egyszer megfogadtuk kamaszkorunkban, hogy sosem követjük el majd azokat a “hibákat”, amelyeket szüleink, miért utánozzuk őket mégis szinte tökéletesen házasságban, gyereknevelésben? F. Galló Béla pszichoteoretikus A bennünk kódolt jövő című, pár hete megjelent könyvében ezekre a kérdésekre ad választ saját, és sok-sok ezer ember életsorsából leszűrt tapasztalatai alapján. Cikksorozatunk első részében arról kérdeztük a szerzőt, miért kezdte kutatni a generációról generációra ismétlődő viselkedéssorozatok, betegségek, életutak hátterét?

Az abortuszt sokáig úgy kezelték, mint egy gyors és biztonságos megoldást a nemkívánt terhesség megszakítására. Évtizedekig nem foglalkoztak azzal a számos negatív következménnyel, amellyel ez a beavatkozás jár, a nők pedig nem beszéltek róla, mit is éltek át az abortusz alatt és után. Mostanra azonban nagyot változott a helyzet: egyre több pszichológus és abortuszon átesett nő számol be egy sor érzelmi tünetről, amelyet ma már úgy hívunk: post-abortusz szindróma (PAS).

Meghalni nagyon nehéz. A mi kultúránkban szinte elfogadhatatlannak tűnik, hogy egyszer minden élet véget ér. S még ennél is nehezebb annak a helyzete, aki gyógyíthatatlan, hosszan tartó betegség folytán kerül egyre közelebb a végső perchez úgy, hogy nincs, aki támogatná, aki megfogná a kezét, aki egy jó szót szólna hozzá szenvedése végtelennek tűnő időszakában. Számukra óriási segítséget jelent a hospice-szolgálat, amelynek alapjait Polcz Alaine pszichológus fektette le hazánkban, amikor több mint két évtizeddel ezelőtt létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt. Interjúnkban Dr. Muszbek Katalint, az alapítvány igazgatóját kérdeztük betegségről, haldoklásról, halálról.

Dr. Major Jánost kérdezte a családháló.hu a Bethesda Gyermekkórház által szervezett, krónikus fájdalommal élő gyermekek számára rendezett táborról. Megtudtuk: nagy szükség van egy olyan ambulanciára, ahol gyermekorvos és pszichológus együtt találkozik a családdal és mind testi-, mind lelki téren segítséget tud nyújtani.