Kedves Csáky-Pallavicini Zsófia, A következőkben szeretném tanácsát kérni. Ikerkislányaim most lesznek 5 évesek. Azt tapasztaltam, hogy az apjuktól mintha egy kicsit tartanának, de nem tudom eldönteni, hogy ez most még az egészséges apai szigor határain belül van-e. Olyanokban nyilvánul meg, hogy nagyon sok mindent nem mernek neki megmondani, amit mondjuk ők nem szeretnének, de inkább megcsinálják, csakhogy apjuk kedvében járjanak, utána meg jönnek hozzám, hogy majd megkéred apát, hogy ezt meg ezt ne úgy csinálja. stb. Konkrétabb példa: farsangkor kérdezte az óvónéni, hogy rá lett-e erőltetve a gyerekekre a jelmez amiben voltak, mert láthatóan rosszul érezték magukat benne. A gyerekek választották pedig a jelmezt, de kiderült, hogy az arcfestés miatt nem érezték jól magukat, amit az apjuk csinált nekik egyébként örömmel és szépen, csak ők nem mertek neki szólni, hogy ők ebben nem érzik jól magukat. ("Jövőre olyan szeretnék lenni, akinek nem kell arcfestés") Vagy pl: majd szólsz apának, hogy ne mossa olyan erősen a fogamat, mert én hiába mondom neki, azt mondta, hogy ezt így kell. (igen, még néha mi is megsikáljuk a fogukat, hogy tényleg meg legyen mosva) Kérem tanácsát, hogy esetleg szükséges volna-e változtatni a férjemnek ezen a hozzáállásán, vagy ez még belefér az apai szigorba? Köszönöm válaszát! Üdvözlettel: Tímea
