Egy súlyosan alkoholbeteg nő gyermekét állami gondozásba vették, mivel nem volt alkalmas a gyermek megfelelő ellátására. A nő, miközben tovább iszik, dúl benne a  belső küzdelem, hogy vissza akarja szerezni a gyerekét. Ezért elhatározza, hogy aznap, amikor látogatóba megy a gyermekhez, sosem iszik. Ki értékeli? Senki!

1956-ban a forradalom idején volt papnövendék Varjú Imre atya. Bár fegyvert nem fogott, erőszakot nem alkalmazott, úgy érezte, ott a helye az utcákon, a kórházakban. Ápolta a sebesülteket, válogatás nélkül bárkinek segített, akinek fájdalmai voltak, függetlenül attól, melyik oldalon harcolt.

A világ egyik vezető nagyhatalma, de egyben megrendítő tragédiák helyszíne is az Egyesült Államok, amely ma már nem feltétlenül számít az ígéret földjének. Mint egy kutatásból kiderül, az amerikai gyermekek közül sokan nőnek fel boldogtalanul és nehéz körülmények között, különböző veszélyeknek kitéve. Magas GDP ide vagy oda, az amerikai társadalmi rendszerben is számos megoldandó probléma van.

Az agressziót csupán szeretettel és hosszú távon lehet kezelni! Az agressziónak okai vannak, és amikor agresszív tünetek jelennek meg egy gyermeknél, az már a segélykérés hangja. Gyakran jutott eszembe az elmúlt fél évben, hogy vajon hogyan reagálnánk le akkor egy adott helyzetet, amikor tudjuk, hogy időnk véges, talán ez az utolsó beszélgetés gyermekünkkel. Azóta én magam is másként reagálok minden esetben.

Naponta jelennek meg az újabb és újabb cikkek angol/amerikai lapokban, portálokon, amik arról szólnak, hogy a szülők megint felháborodtak valamin, ami szexualizálja a kislányokat.

A magyar iskolák – minden látszat ellenére – nemzetközi összehasonlításban - a „nyugalom szigetei” akkor is, ha a pedagógusok ellen, illetve általuk elkövetett erőszakformák sokkal durvábbak, sokkal látványosabbak manapság, mint néhány évtizede. A magyar pedagógusok jó része egyre veszélyesebbnek tartja a helyzetet, de a dolognak ők maguk is okozói. Vekerdy Tamás és Pokorni Zoltán is a témában tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt.

Jelmezbe bújni, álcát ölteni mindennapos játék egy gyermeknél. De vajon játéknak nevezhető akkor is, mikor mindezt félelemből teszi?  A világ vezető, gyermekekkel foglalkozó humanitárius szervezete, az UNICEF rövidfilmje ezt a témát boncolgajta.

Miután a mesék működésté kiveséztük, és a hozzájuk kapcsolódó félelmeket eloszlattuk, ideje, hogy a mai rajzfilmeket is górcső alá vegyük. Miért és mennyire lehetnek károsak a gyerekekre az agressziót magukban rejtő tévésorozatok? Szükséges-e elzárni bizonyos mesék elől a gyerekeket?

Kétségbeejtő a szülő számára, ha jelzés érkezik az óvodából: gyermeke agresszív, verekszik, rúg, harap, sok a probléma vele, nem jön ki jól az óvodás társakkal. Mit tehetünk ilyenkor, hogyan kezeljük a kialakult helyzetet?

Ezúttal egy olyan történetet találtunk, ami bemutatja, hogyan állíthatja az anya ellen elkövetett apai agresszió maga mellé a gyereket úgy, hogy a végén már a gyerek is azt akarja, hogy az anyja költözzön el otthonról.