Connie Feda lánya, Hannah 13 éves és Down-szindrómás. Édesanyjának egy napon különös ötlete támadt, amint nézte, hogyan játszik Hannah a babáival. Az jutott eszébe, mi lenne, ha a lánya és más Down-kóros gyerekek is olyan babákkal játszhatnának, amelyeknek hozzájuk hasonló arcvonásaik vannak.

Ausztria gyakran közelebb esik, mint egy távoli nagyszülő. Bécsben, a Down-szindróma világnapján (március 21-én) különleges előadásban lehet részük az ezzel a szindrómával élőknek, családjuknak, és természetesen minden más érdeklődőnek.

Amikor korábban a félelmeinkről írtam, az egyik ezek közül pontosan az volt, hogy esetleg nem egészséges gyerekünk születik. Van két makkegészséges, gyönyörű gyerekünk. Vajon lehet még egyszer ekkora szerencsénk? Mi van, ha nem lesz?

Március 21-ig tart az osztrák fővárosban első alkalommal megrendezett Down-szindróma Fesztivál, amelynek keretében színházi és táncelőadások, performanszok és egy szimpózium várja az érdeklődőket.

Március 18-án, vasárnap 11.00 és 14.30 óra között újra együtt játszunk a Vígszínházban, a Down Világnapot ünnepelve.

"Végre megjöttem! 3200 grammal, szép fekete hajjal és csillogó szemekkel érkeztem ma délután 16 óra 45 perckor mindenféle komplikáció nélkül. Anya és apa szerint gyönyörű vagyok, meg erős, és ha nagy leszek, én leszek a legerősebb és legügyesebb ember a világon, úgyhogy senki ne merjen engem sajnálni azért, mert Down-kórral születtem."

Dr. Skotko és munkatársai a Down-szindrómások szüleit is megkérdezték arról, milyen fontos dolgokat tanultak DS gyereküket nevelve és mit üzennének egy olyan szülőpárnak, akik DS babát várnak.

Gyerekeinkhez jóformán fogantatásuk pillanatától ezer szállal, szeretettel kötődünk. Ezért különösen felkavarók azok a félelmek, vizsgálati eredmények, amelyek arra utalnak, hogy valami nincs rendben. Hogyan tovább? Ez a nagy kérdés ilyenkor!

Ha körülnézünk magunk körül, nem látunk „tökéletlen”, vagyis genetikai rendellenességgel született gyerekeket. A média nem szól róluk, a szülők elzárva tartják őket a kevéssé elfogadó társadalom elől, de legfőképpen abortusz áldozatai lesznek. A legsúlyosabb gond pedig az, hogy meg sem döbbenünk már ezen a fajta szelekción. Carlo Bellieni írt erről a L’Osservatore Romano szeptember 9-i számában.

Amikor a kislányom megszületett, és kiderült, hogy Down-szindrómás, felkeresett minket egy "Down-Dada".