Sorozatunk második részében is neves magyar gasztrobloggereket faggatunk: mi a leghatékonyabb módja, hogy a szülő minél inkább kordában tudja tartani csemetéjét a fehér abrosznál? Mi az elvárható szülői viselkedés, ha a csemete hangoskodik, hisztizik, stb. az étteremben? Jogos ilyenkor az anya, apa pironkodása, vagy az a jó hozzáállás, hogy a gyerek is az élet része, így tessék elviselni a kellemetlenségeket a környezetünkben. A külföldi vendéglátáshoz viszonyítva mennyire nevezhető felkészültnek a hazai piac, amikor gyermekbarát szolgáltatásokról beszélünk (etetőszék, gyermekmenü, játékok, színezők stb.) Miben (konkrétumok) kellene leginkább fejlődnünk?