Van úgy, hogy nagyon várunk valamit, valakit. Néha hiába. Van úgy, hogy azt gondoljuk, ennél sötétebb már nem lehet az éjszaka. Néha mégiscsak lehet. Van úgy, hogy már nem tudunk hinni. Senkiben és semmiben. De van úgy, hogy valami megváltozik. Néha egészen parányi dolog; néha csak bennünk, néha kívül is. Mert hajnalban megszólalnak a madarak. Mert lassan földerül. Mert a sír üres.
