A kislányok általában imádják a királylányos ruhákat. Persze, igazán édesek is benne. No de – húzza fel szemöldökét az anyuka – a szatén csúszik, a szalag szakad, a fodrok beleakadnak a hintaláncba, a strasszos hajcsat meg ütögeti az apró fülecskét húsz perc múlva, ha már a csúszós gyerekhaj nem tartja a helyén.

Azért ne adjuk fel: a kislány – ha szeretné, ha élvezi – hadd legyen néha királylány! Az ábrándozáshoz, a lányos szerepek átéléséhez remek kellék egy olyan ruha, hajcsat vagy kiscipő, ami segít eljátszani a mesék hercegnőit.

Az anyukák néha tétován állnak a kérdés előtt, hogyan segítsenek kislányuknak, hogy királylánynak érezzék magukat, de a játszótéren a mászóka és a homokozó ne tegye tönkre a mulatságot, hanem épp e játék helyszínéül szolgáljon. Az óvodai hétköznapok is ünnepi, varázslatos emlékek alapjai lehetnek: de a ruháknak ott különösen ügyesnek és praktikusnak, könnyen kezelhetőnek kell lenniük. Az egykori királylányok ruháit szolgálók serege igazította viselőjükre, a mi hercegnőnk viszont már egyedül öltözik, gyakran rohanva az udvaron futkározás előtt.